La capătul lumii [Hungarian translation]

Mondd, jól vagy-e,

vajon boldog vagy? Hiányzol nekem.

Mondd, megtaláltál-e

mellette mindent, amit kívánsz?

Mondd te is magadról,

annyi ideje vártam, hogy szólj hozzám.

Hiányzott nekem, hogy halljalak,

elfelejtettük, hogy mesékben éltünk.

És ha ezer év eltelik felettünk,

ha az élet megpróbáltat mindkettőnket,

Ne felejtsd, hogy őrülten szerettük egymást

valahol a világ végén.

És ha a kezeid más kezeket érintenek,

te az ő karjaiban, én az ő karjaiban,

Ne felejtsd, hogy őrülten szerettük egymást

valahol a világ végén.

Az emlékeink elhajítva

idővel egy sarokba, elfelejtve.

Nekem a lelkemben maradtak,

nem törölhetőek könnyen az éjszaka alatt.

Nem tudom, hányan mentek át,

amin keresztül mentünk mi ketten.

Ők nem tudják, amink volt,

ami volt kettőnk között.

Mondd, jól vagy-e,

vajon boldog vagy?

És ha ezer év eltelik felettünk,

ha az élet megpróbáltat mindkettőnket,

Ne felejtsd, hogy őrülten szerettük egymást

valahol a világ végén.

És ha a kezeid más kezeket érintenek,

te az ő karjaiban, én az ő karjaiban,

Ne felejtsd, hogy őrülten szerettük egymást

valahol a világ végén.

Nem, nem, nem, nem, a szemeidben,

túl sok könny, sok eső.

Bármennyire szeretnék elszabadulni,

újra közeledek magunkhoz.

Az üres titkok ódája,

tele emlékekkel kettőnkről.

Őt választottad, de engem álmodsz,

az élet útján rossz és jó között.

És ha ezer év eltelik felettünk,

ha az élet megpróbáltat mindkettőnket,

Ne felejtsd, hogy őrülten szerettük egymást

valahol a világ végén.

És ha a kezeid más kezeket érintenek,

te az ő karjaiban, én az ő karjaiban,

Ne felejtsd, hogy őrülten szerettük egymást

valahol a világ végén.

• Artist:Amna