Mr/Mme [Hungarian translation]

Jó estét, Uram és Hölgyem

Ma mindent elmondok neked

Inkább tegezlek,

Mert nem szeretek magázódni

Azt gondolom, hogy az öregít

És én bizony gyermek akarok maradni

Örök gyermek

Zsebkendõk és kiáltások nélkül

Gyerünk hát, elmondok most mindent

A drámáról amin épp keresztül megyek

A hétköznapokban, a pokolban

Hát itt tartok éppen

El szeretnék menni

Eliszkolni messze mindentõl

Ettõl az õrült világtól

Mindegy hová, csak el szeretnék menni

Ez a világ megfojt, széttipor, feléget

Elpusztít és nem hagy a buborékomban élni

Ezért hát el szeretnék menni

Mindentõl messze, csak elmenekülni

Hagyj messzire szaladni

Hogy ki tudjam zárni ezt a világot

Ha Isten azt mondja, hogy az öngyilkosság būn

Akkor mondja meg hogyan menjek el anélkül, hogy megtagadnám õt

Akkor alakítson át valakivé, akire az orvosok azt mondják "õrült"

És talán akkor majd látni fogok a homályban

Tehát kedves D uraság

Segíts nekem, szeress engem

Én nekem nem megy

Ebben a világban ami elém tárul

Ebben a küzdelmekkel teli világban

Ahol az ember nem más, mint egy barbár

És a szerelem már nem más mint

Viszály és perpatvar

Szeretnék egy új világot írni magamnak

Egy bolygót ami csak az enyém

Egy. bolygót amelyen

Önmagam lehetek

Egy láncok nélküli újjászületést

Gyūlölködés nélkül

Egy bolygót amelyen

Szárnyakat adsz nekem

Egy új univerzumot

Amelyben a könnyek és a bánatok

Mindössze mítosz formájában léteznének

Nem lenne más, mint egy városi legenda

Hagyj hát elmenni

Mondd, mi módon szökhetnék el

Elég volt a kérdésekbõl

Hagyj, mindent magam mögött szeretnék hagyni

Az egyetlen dolog amit szeretek

Az alkotásodban: az emberben

Az az, hogy lehetõsége van álmodni minden éjjel, mint a gyerkõcök

Mindegy, hogy öreg, vagy fiatal, alávaló

Kedves, vagy akár rút

Jogunkban áll álmodni akkor is, ha semmi nincs a zsebünkben

Koldusként rimánkodom esténként

Reményért koldulok

De az éj fukar

Az asszonyság megtartja magának a morfiumot

Mert nem fizettem

Vagy legalábbis nem eleget

Pénztelen szülõk gyermeke vagyok

Nem kaphatom meg tehát a holdat

Merthát nyilvánvalóan ebben a világban

Nem tudunk élni ezeknélkül a számok nélkül

És a gyerekeid gonosz szörnyekké változnak emiatt

Minden hónapban kapsz

Minden nap költesz

A számla kegyetlen

Lerendezem hát a lerendezni valót és itt hagyom ezt a poklot

Igaz, bevallom, hogy talán vesztes vagyok

Bevallom, vállalom

Az élet miközben felfal, csak keserū szájízt érez utánam

Halld hát ordításom

Miközben kiokádom minden belsõségem

A dallamot, mely elmeséli egy pesszimista hülyegyerek életét

A picsába is, annyira egyedül érzem magam !

Senki nem fogja kezem

Senki nincs, akivel megoszthatnám ezt a dicsõséget, picsába

Egyedül járom utamat

S minden nap úgy érzem a holnap nem jön el

Felgyorsítom lépteim, de senki nem vár az út végén

Ígyhát minden este iszom,

Hülyére iszom magam,

Hogy elfelejtsem, hogy valójában

A népszerūség csak magányt hoz maga után

Kevés barát, kevés élet

Vákumba vagyok csomagolva

Rengeteg ellenség, kijárat meg sehol

Istenem, szükségem van egy útmutatóra

Nehány pojáca azt mondja majd

Hogy csak rinyálok és túlzok

De le se szarom õket,

Mert fiatal vagyok és gályázom

A fejemben semmi sem tiszta

Ki oltotta le a lámpát?

Anya, semmit nem látok már tisztán

Szükségem van egy kis fényre

Elõször jön a boldogság

Mikor éhezõ szívednek

Szerelmet adsz enni

Amely enyhíti fájdalmaid

És elfeledteti boldogtalanságod

De valójában ez csak egy hiú ábránd

A seggfejek generációjában, mely tele van hazugokkal

S mikor a szív összetörik

Anélkül, hogy hívnánk,

Betoppan a magány

Hamar rádtalál

Nem várja meg míg ajtót nyitsz neki, nem ám !

Kopogás nélkül beront

A magányos perceidet fogyasztja uzsonnára

Mondd csak, ki vagy te?

Tudod-e ott mélyen legbelül?

Mert én bizony már azt sem tudom ki vagyok, elvesztem

Az ambícióm hatalmas

Nehezen kielégíthetõ

A boldogságomnak kesernyés íze van

Most hát, Uram, Hölgyem

Bevallom, boldogtalan vagyok

Pedig gyerekkori álmomat élem

De ez a nyavalya erõsebb, mint én

Ezt akarom még,

Ezt meg még azt is ott

Mindig többre vágyom, ez vagyok én !

De remélem, hogy egy nap

Szerencsém lesz valaki olyannal szeretkezni

Aki igaz

És nem játszik felesleges játékokat

Elegem van abból,

Hogy csak adok és soha nem kapok

Felcsesz, hogy magamnak kell megadnom a szeretetet

Lelkitárs nélkül nehéz

De szeretném ha tudnátok azért,

Hogy a színpadon, nektek köszönhetõen

Úgy érzem, mintha messze lennék ettõl az õrült világtól

Mert kiírom, amit elrontok

És nevetek, mikor táncolok

És élek, mikor éneklek

És mindezért csak annyit szeretnék mondani:

Köszönöm

• Artist:Loïc Nottet
• Album:Sillygomania