Unutulacak Dünler [Hungarian translation]
Unutulacak Dünler [Hungarian translation]
Kiszáradt a torkom
Ők ott várnak az útkereszteződésnél
Ha egy nap majd engem kérdeznének, te csak hallgass
A kezed véres haver ezektől a rács ajtóktól
Mi ez a vágyódás? És ha a bűnözés a természetnek a része?
A szegény embereknek sem kegyelmeznek
Kezedben egy hangszerrel ( lant )
A szemeidben ott a könny amely folyton várt.
A válladon ott a gyász
Eljön majd a mérlegelés napja , és majd ezek az emberek fognak rúgni
Mi vagyunk a tanúi ennek a káosznak
A legelejétől előadjuk
A hangomból észre veszem, hogy már öregedtem
Vagy, talán attól, hogy minden dalszöveget amit írtam búcsúzásnak szántam
A csúnya gyönyörök és a szerelmem amit neked adtam, foszlányok maradnak
és ez egyedül marad
És ha majd nem hallasz több emberről akiket a tüzed megégetett
Na akkor majd, hogyan leszünk barátok?
Egy maroknyi tartozás marad ránk
És majd a parkokban rózsák nyílnak a bizakodástól
Feledésbe merülő tegnapok
Még meg nem élt napok vannak
Vannak ilyen napok
Hidd el
Hazug, ártalmas élet
Ne mond ezt és ne menj el
Mindig a szégyened ????????? maradtunk
Hittünk a tapsnak
Olyan fárasztó és olyan rossz reggelekre ébredtünk
Van egy rejtve őrzött álmom a szemeidbe
Már nincs olyan aki elmenjen, de olyan sincs aki várjon holnaptól
Plusz, folyton elmondtam , tudod?
Azt mondtam hogy ennek nincs nyelve
Senkije sincs ennek
Egy vidám álma sincs ennek
Azt mondta, hogy ejtsd le a vállad
Se költemény se dal
Nincs, de történt valami
Így nem, hát megoldást kell találni
Mi megannyi álmatlan éjszakákon át, megosztottuk a helyet
Gondolj azokra az emberekre akik szenvedtek és a szemüket törölték/a könnyektől/
Darabokra törött álmok
Feledésbe merülő tegnapok
Még meg nem élt napok vannak
Vannak ilyen napok
Hidd el
Hazug, ártalmas élet
Ne mond ezt és ne menj el
Mindig a szégyened ????????? maradtunk
Hittünk a tapsnak
Olyan fárasztó és olyan rossz reggelekre ébredtünk
Van egy rejtve őrzött álmom a szemeidbe
Már nincs olyan aki elmenjen, de olyan sincs aki várjon holnaptól
A jelenlévő rendszert is bele számítva, milyen szerelem
Nem minden volt hamis ez ami vigasztal
Mi az ami hátra maradt
Van egy elképzelt életem és félelmeim amiket szégyenlek
Miközben a szívemet adtam
Egy nemzet ért meg engem
Az álmatlanság már nálad van
Ők a becsületüket tisztítják
Ha megéheznél a fosztogatás már lázadásnak tekinthető
Egy anyai búcsú határozza meg igazán az elválás érzését
Nyerni mocskos dolog veszítsünk inkább, hogy továbbra is emberek maradjunk
Képzelj el egy hatalmas terített asztalt a lakónegyed közepén
Pont a világ közepén
A nap nagyít rajtunk később
Hazugságok mögött maradnak a polgári álmaid
Mennyi hatalmad maradt a jó dalszerzők között
Én neked ezeket a virágokat a temetőből loptam
Sok egyedül lévő tiszteletre méltó ember mellé feküdtem
Az égbolt nagyon csillagos
Feledésbe merülő tegnapok
Még meg nem élt napok vannak
Vannak ilyen napok
Hidd el
Hazug, ártalmas élet
Ne mond ezt és ne menj el
Mindig a szégyened ????????? maradtunk
Hittünk a tapsnak
Olyan fárasztó és olyan rossz reggelekre ébredtünk
Van egy rejtve őrzött álmom a szemeidbe
Már nincs olyan aki elmenjen, de olyan sincs aki várjon holnaptól
- Artist:Gazapizm
- Album:Hiza