La solitude [Hungarian translation]

Ott találtam õt az ajtóm elõtt,

Egy este hazaérkezvén.

Mindenhová elkísér.

Visszatért hát, íme itt van õ.

A halott szerelmek szimatolója.

Lépten-nyomon követett.

A szajha, hogy az ördög vinné el!

Visszatért hát, íme itt van õ.

A böjti pofájával,

A nagy karikás szemeivel,

Szívünket meggyötri,

Szívünket megsiratja.

Reggeleinket sápadtá teszi,

Hosszú éjjeleinket pedig kietlenné.

A szajha! Képes lenne

még a meleg nyarat is téllé varázsolni.

A szomorú moaréselyem ruhádban,

A rosszul fésült hajaddal,

Te vagy a megtestesült reménytelenség,

Rád nézni is rossz.

Gyerünk, vidd máshová

A szomorú unalommal mázolt képedet.

Én nem vagyok egy szomorkodós fajta.

Menj, nézd meg ott vagyok-e !

Én még ringatni akarom csípõmet,

Akarom, hogy a tavasz megrészegítsen,

Meg akarom még fizetni az álmatlan éjszakákat,

Dobogó szívvel, törtetõ szívvel.

Mielõtt elérkezik a sápadt óra,

Az utolsó lehelletemig.

Még ki akarom mondani "szeretlek"

És belehalni a szerelembe.

Azt mondta: nyisd ki az ajtód.

Lépten-nyomon követtelek.

Tudom, hogy szerelmeid mind meghaltak.

Visszatértem hát, íme itt vagyok.

Elszavalták neked verseiket,

A szép férfiak, a szép gyermekek,

A hamis Rimbaud-id, a hamis Verlaine-eid.

Hát kérlekszépen, mind ennek most vége.

Azóta éjszakáim álmatlanok.

A nyakamon csüng,

A csípõmre tekeredett,

A térdemre telepszik.

Mindenhová elkísér.

És lépten-nyomon követ.

Az ajtóm elõtt várakozik.

Visszatért hát, íme itt van õ,

A magány, a magány...

• Artist:Barbara